Bevezetés
Magyar Adorján egész életét magyar hagyományaink, nyelvünk, művészetünk, népzenénk, építészetünk tanulmányozására szentelte. Nem elégedett meg néhány „jellegzetes” motívum rögzítésével egy-egy tájegység megismerésén belül, hanem évek kemény munkájával, lelkesedésével eggyé vált a tanulmányozott vidék emberével. Tökéletesen beszélte a palóc, a székely és a többi tájszólásainkat, tökéletesen tudott az ő képeikben gondolkodni, illetve azokat átmenteni a jövő magyarjának.
Minél inkább mélyült tudása, annál inkább vált nyilvánvalóvá a később sok ezer adattal bizonyított felismerése, hogy máig fennmaradt ősi műveltségünk volt alapja a később kialakult, fiatalabb, ú.n. klasszikus műveltségeknek, melyek ma az indoeurópai nyelvcsaládon helül képviseltetik magukat. Hatalmas klasszikus műveltsége, nyelvtudása láttatta meg vele a tényt, hogy a görög-római mythologiák magyarázat nélkül hagyott együgyű meséinek mély értelmű, összefüggő egészét magyar népmeséink, balladáink adják oly módon, hogy mondanivalójukat a nyelv szerkezetébe is beleépítették, s ezek egységét művészetünkbe is kivetítették. Magyar Adorján műveiben újra és újra fellelhetjük e csodálatos hármas egységet: a nyelv, a mondanivaló és a művészet egységét. Tovább menve: ahol ezen hármas egység nincsen jelen, a másutt is megjelenő hason jelvek* az illető nép részéről csak átvételek lehetnek.
Ősi nyelvünk és jelveink mindig valami természeti törvényt fejeznek ki művészi módon. Őseink hatalmas, a világegyetem titkait ismerő tudásához Magyar Adorján művei adják a kulcsot. Ismeretei misztikum mentes tudáshoz vezetnek, melyek képesek a Mindenség ezernyi darabkáját egy, egész, élő csodává fogni össze. Őseink hatalmas szellemi tudását mi „csak a saját megértésünk határáig tudjuk felfogni...” — írta naplójában Magyar Adorján. Minden új természettudományi felfedezés mögött fel kell ismernünk őseink ezen irányú tudásának nyelvünkbe épített nyomát. Ezen tudás idegenek kezében már csak értelmet-vesztett, silány mesékké, vagy éppen babonákká korcsosultak. Így vált századok idegen befolyása nyomán az egyetemes Élet napfény ragyogású megjelenítője, Magor földi királyfivá, szerető földanyánk, Ilona életet ringató valósága népdalaink már-már feledésbe menő Magyar Ilonájává. Magor és Ilona útját jelölő Tündérek Fordulója, Tündérek Tánca csillagképek Dúl király nagyon is földi leányaivá. S magát a csillagos eget jelképező Csodaszarvasunk, kinek dala a Teremtő valóságát hozza ember és anyagközelbe, agancsain élő világokat, napokat és naprendszereket hordoz, így vált idegen emlőkön nevelkedett tudósaink kezében „totemállattá”. Iskoláink az idegenek által átvett tudás-töredékeket morzsolgattatják gyermekeinkkel a mai napig is „klasszikus műveltség” címén, teljesen elhanyagolva saját, magyar művcltségünk tanítását. Természetessé vált hazánk és népünk minden értékének idegen szemüvegen keresztül való vizsgálata, noha ma már ezerszeresen bizonyított tény, hogy ezen próbálkozások zsákutcába vezetnek, akár ázsiai őshaza, nyelvrokonítás, vagy összehasonlító mythologia kísérletezésük tárgya.
Magyar Adorján számára Csodaszarvasunkban összpontosult minden magyarságunkkal kapcsolatos felismerés, tudás, s fénye vezérelte őt haza. Nem a Meotis, hanem a népünket szándékosan züllesztőí hazugságok mocsarából az ismét fellelt, soha el nem hagyott őshazánkba, Magyarországba.
Idegen ihletésű, materialista világunk sötétségét hivatott Csodaszarvasunk ragyogása ismét eloszlatni. Tanítása fényében fel kell ismernünk, hogy milyen ajándék magyarnak születni. Önmagunkkal és a világgal szembeni kötelességünk nyelvünkhen, hagyományainkban fellelt igazságot átmenteni a mába, s mint drága kincset őrizni a jövő számára.
Hiszem, hogy Magyar Adorján megjelenése, munkássága, népéért áldozott hosszú életének minden cselekedete sorsszerűen szükséges volt Hazánk újjáépítési folyamatában, s műveinek megjelenése tanácstalanságunk éveiben a Jóisten ajándéka.
Silver Lake, 1997 február.
Tomory Zoltánné
Előszó
Költőink, íróink, néprajztudósaink sokmindent írtak már nemzeti ősregénk Csodaszarvasáról, de ennek mivolta felől senki még eddig tisztába jönni nem tudott; mitöbb, mindabból amit eddig róla írtak az is kitűnik, hogy e regebeli csodaállat igazi mivolta felől mindeddig senkinek még csak sejtelme sem volt.
E homály főoka pedig az, hogy nemzetünket ma általában nem tartják, a valóságnak megfelelőleg, mai hazája, azaz Magyarország legrégibb őslakosságának és Európa legrégibb művelt népének, hanem körülbelül egy ezredévvel ezelőtt a Kárpátok Medencéjébe költözött ázsiai, nomád, műveletlen keveréknépnek, amely mai műveltsége elemeit és ezek között mondáit, meséit, regéit is, itt, az őt környező, de tőle merőben idegen népektől vette át. Ennélfogva, aki monda és mesekutatással komolyan foglalkozott is, rendesen vagy nem gondolt, vagy nem mert arra gondolni, hogy mondáink, meséink régi sajátunk volnának és hogy ami ezekben a környező népekéire hasonlít, azt nem mi vettük tőlük, hanem igenis azok tőlünk. Ez okból az esetleg tudományos kutatás tárgyává tett mai monda vagy mese ősalakját nem a nálunk meglévő változatok, hanem a más népeknél meglévők alapján akarták helyreállítani.
Így pedig majdnem mindig teljesen megfordított tükörképet látván, nem tudtak eligazodni, vagyis mivel a legtöbb mesét, mondát ősrégi idők óta a bennünket környező népek tőlünk vették át, avagy kialakulásuk után tőlünk örökölték, de ezeket idővel a maguk viszonyaihoz és észjárásához alkalmazván, eredeti alakjukból kiforgatták, ez oka annak is, hogy nemzetünk eredetmondáját sem merték sajátunknak tartani, mert hiszen ehhez többé-kevesbé hasonlók más népeknél is vannak; például a rómaiak eredetmondája, azaz a Hunor és Magornak megfelelő Romulusz és Rémusz testvérpárról szóló monda, vagy Heraklésznek a kerinai aranyagancsú szarvast üzéséről szóló hitrege. Ezért hát Csodaszarvasunk igazi mivoltát sem tudták soha megállapítani.
E dolog tisztázása tehát jelen könyvem tárgya.
Zelenika, 1948-1955.
Magyar Adorján
* Nyelvújítási szó, jelentése: jelkép