Kőrös
Volt régen egy őstörzsünk amely a kőrös, régi kiejtéssel valószínűleg kurus, nevet viselte. Ujabb korbeli följegyezések ilyen nevű törzsünkről ugyan nem szólanak, lehetséges azonban, hogy ennek, mint igen harcias törzsnek neve maradott fönn a kuruc elnevezésben, amelynek eredete, habár már többféleképp is kísérlettek magyarázni, de mégis ismeretlen. Igaz, hogy e név inkább csak, mai kifejezéssel élve, egy párt elnevezése volt, de emellett így is még kiváló harciasságot, vitézséget is kifejező szóként is használtatott. Mi pedig már láttuk azt is, hogy például az egykori őstörzseink között oly nagy szerepet játszott szemerék neve is már csak egy család nevében él mai napig is. Holott mi már megtudtuk azt is, hogy az ős-szumerek vagy szumirok is tulajdonképpen egy ősrégi időkben kivándorlott gabonatermelő szemere törzsünk voltak. Sejthető azonban hogy az őstörténelmi időkben a Kis-Ázsia és Szíria összeszögellésénél, azaz Ciprus szigetével szemben élt és ott nagyobb szerepet is játszott kár nevű nemzet is egy kőrös őstörzsünk volt. Ugyszintén sejthető hogy a későbbi történelemben szerepelt korazminok és Korazmia valamint talán a Koraszan országnév is valamely kőrös őstörzsünkről származott, ha minderre ma bizonyítékokat fölhozni nem is tudok.
E törzsünk vallásos alapjelképei a kör, azaz a karika vagyis gyűrű voltak, mint a nőiség jelképei s ezzel ellentétben a karó, azaz a bot, rúd, oszlop, cövek, a hímség jelképeként. E jelképeknek megfelelőleg vallási szócsoportjuk a k, h, g, gy és az r, l mássalhangzókból képeztetett és tehát például az ilyen szóalakokból állott mint kor, kur, har, kal, gal, győr és megfordítva: rag, rog, lek, log, luk stb., stb., míg az egymássalhangzós szavaik a kabarok és törökök egymássalhangzós szavaival voltak azonosak, vagyis ur, er, or, ar s megfordítva ru, re alakúak voltak, valamint l-es kiejtéssel al, il és megfordítva lo, lu alakúak is stb. Ezek szerint természetes tehát, hogy az olyan szavak mint a magyar karó, kóró, hímségi jelentésűek voltak, ugyanúgy mint például kalló szavunk is, amely a „kallós malmok" azon, keményfából való, súlyos és vastag kallóit jelentette amelyek folytonos ütő mozgásukkal például a szőranyagból a jó posztót verik, képezik azaz kallják, mivel nyelvünkben a kallani igének verni, ütni, csapkodni értelme van. Voltak azonban törő, olajütő malmaink is, amelyekben a kallók egyik végükkel, fölülről lefelé ütve törték az olajos magvakat. Ezen kallókat, amelyekből néha 10-12 is volt és működött egy sorban, nevezték még külű néven is, amely név viszont a mozsár ütője népünknél meglévő megfordított kiejtése: lükű, azaz lökő. Tény pedig, hogy a kalló, a külű vagy lükű a hímtagéhoz hasonló lökő mozgást végez. Itt maga a mozsár, illetve a vályú, amelyben az olajmag avagy a posztókészítéshez való anyag van, a nőiséget jelképezi. Az ilyen malmok egyik része mindig egy vízszintesen fekvő, vastag fatörzsből való és forgó tengely, amelyből cövekek (kur-ok) állanak ki s ezek a kallókat vagy külűket folyton emelik, majd ezeket teljes súlyukkal engedik az anyagra leesni.
Hímségi és kőrös szócsoportbeli fönnmaradott szavak tehát a szlávban is kur= cövek és kurac = hímtag. De ugyancsak a szlávban az l-es kiejtésű kolac szó értelme is vastag bot, cölöp, karó, míg a latinban, olaszban columna, colonna (kolumna, kolonna) = oszlop, de ide sorolható még kelevéz szavunk is amelynek értelme hajító dárda volt (dárda, olasz dardo, görög dorosz őstörök szócsoportbeli szavak). Ámde az említett lükű vagy külű szavaknak megfelel még küllő szavunk is mert hiszen a küllők a küllőskerék botokszerű, cövekszerű alkatrészei. Csakhogy népünk a küllőket még kellő, kelű néven is nevezi (Ballagi), úgyhogy utóbbi két szó a kel, kél = halad szavunkkal is azonosul, mivel a küllők valóban körben haladnak. Ugyhogy itt is újból találkozunk ősnyelvünk azon már említett tulajdonságával amely szerint hasonló szavak némi kiejtési különbséggel, a valóságban is összetartozó dolgokat hasonló szavakkal neveztek meg. Kel, kél, tovakel szavukkal azonos a halad szavunk is, a haladás, menés viszont az utazással és az úttal függ össze a legközvetlenebbül, aminthogy ezt az út és utazás szavaink azonossága is mutatja. És íme: görögül kelendosz = út, kelesz = gyorsfutó ló, míg a halad szavunkkal meg a latin, olasz callis, calle (kallisz, kalle) = út, albánul kallue, kalon= halad, elhalad, de a finnben is kalteva haladni, menetelni értelmű, míg kulke = jár. Mondjuk pedig magyarul azt is hogy „vízen átkelni"; innen származik tehát a kelen, kelem = olyan hely ahonnan csolnakon avagy kompon szoktak átkelni. Ilyen például Buda mellett Kelenföld avagy Kelenföld falu is. (Ballagi) Olyan árura meg amely könnyen eladható, amely könnyen elkel, azt mondjuk hogy kelendő.
Viszont a nőiség jelképe kőrös szócsoportunkban a kör, karika, kerék, gyűrű volt és ezzel kapcsolatban természetesen minden nyílás, minden üreg és minden luk is. Mindezeknek kőrös szócsoportbeli szavai pedig a következők, amelyek közül a kevésbé ismert régibbek avagy ma tájszólásbeliek Ballagi szótárában mind megtalálhatók : Kör, karika, kerek, kerék, kerít, kering, gyűrű, gurul, gördül avagy görög. Továbbá korong = a fazekasok köralakú, gyorsan forgatott korongja, amely szó tehát azt mutatja hogy kering igénk egy létezett korong kiejtésből keletkezett. Régi nyelvünkben győr, györű is gyűrű, karika valamint köralakú erődítmény értelmű szó volt, amelyből Győr városunk neve is származott. Tudvalévő, hogy a történelemből ismert avarok városaikat kör- azaz gyűrű alakú s több egymásban levő körbástyával vették körül. Ezeket a németek Ringeknek, régebben Hring-eknek nevezték. Mivel a németben Ring = gyűrű, eszerint a Hring szó, ha némi értelemeltolódással is, de kering szavunkból kellett származzon. A fönti, kerekséget jelentő szavainknak nyelvünkben, amint alább látandjuk még sok más származéka is volt. A fölsorolt szavak l hangos megfelelői ilyenek : luk, lyuk, lék, lik, továbbá léha = üres, de amely szó jelentése még: borsó- és babfélék maghüvelye is, de még virágfélék üres, azaz meddőn maradott és tehát a rendesnél könnyebb magházát is jelenti. Mivel pedig e szó tehát nem csak ürességet hanem könnyűséget is jelentett — emberre vonatkozólag könnyelműséget, értéktelenséget és semmilyen komoly valamire valóságot is jelent — eszerint világos hogy ezen léha szavunk még a lehel, lehellet szavainkkal is összefügg, aminthogy valamely igen könnyű dologra szoktuk is azt mondani hogy „lehelletkönnyű." Lég szavunkat nyelvújításinak tartják ugyan de nem lehetetlen hogy már azelőtt is megvolt. Léhe szavunk pontos megfordított kiejtése héla = üres, míg hél Erdélyben és némelyütt a Dunántúl is = a ház tetőalatti padlásürege, amely utóbbi szavunk átvezet a héj, híj kunos kiejtésű szavainkra, amelyek értelme szintén űr, üres és hijú alakjában Erélyben padlásüreg is. Ide tartozik hőle, höle szavunk amelynek értelme szintén üres és üres növényi magház, azaz hüvely, de e szavaink fejtik meg hüle, hülye szavunkat is, amelynek értelme: ostoba, esztelen azaz üresfejű. Világos, hogy hólyag és hályog szavaink is ide tartoznak, amelyek másodika eredetileg szintén csak hólyag értelmű volt.
Mind ezen fölsorolt kőrös szócsoportbeli szavainknak ősidők óta természetesen számtalan származéka van meg a többé-kevésbé velünk rokon népek nyelvében, valamint ment át a keletkező de velünk már nem rokon népek nyelvébe is.
A rokon nyelvekből való szavak közül elég itt csak nehányat is fölhoznom. Ilyenek: ... hiányos...